Az én múzsám

Az én múzsám nem szerelem, hanem szánalom.
Az én múzsám nem boldogság, hanem fájdalom.
Az én múzsám már nem enged álmodni se,
Az én múzsám az életet valóságnak állítja be.
Az én múzsám nem mutat égi szivárványokat,
Az én múzsám nem adja meg a könnyebb utat.
Az én múzsám nem élet, hanem maga a halál,
Az én múzsám az igazságtalanban ítéletet talál.
Az én múzsám nem édes, nem méz a szájnak,
Az én múzsám rémálmokat okoz szeretett anyámnak.
Az én múzsám nem giccses, mindennapi érzés,
Az én múzsám valóság, mert az emberek megélték.
Az én múzsám nem tesz lábadhoz fénylő csillagot,
Az én múzsám akkor éled, amikor más kikapott.
Az én múzsám nem hagy el, míg ember él a Földön,
Az én múzsám menedék, hol szívem kiöntöm.
Az én múzsám mégis reménnyel kecsegtet,
Segít, hogy e rossz világot, te, jóként megélhesd.