Ilyen egy harcos

Nevető szellő, kuncogó orkán.
Megtördelt búzaszál a forgószél útján.
Jaj és kiáltás, öröm és szenvedés.
Bősz hadon egy csendes felkelés.

Ilyen egy nő. Titkot rejt magában,
Fáradtan küzd ezernyi csatában.
Elméje repül, a fellegeknél túljár,
Továbbmegy akkor is, ha lelkét csak húzná.
Nem felejt. Nem haragszik. Szívvel fizet annak,
Kik a harc után is mellette maradnak.
Mert ez harc volt, mit tested s lelked túlélt,
Most pedig szíved szárnyal valami újért.
Csatád kilenc hónap, s te könnyedén vetted.
Most egy kis szív dobban, ott lehet melletted.
Vigyáztál rá, életben tartottad,
Kételyeid magvát a bús vízbe hajtottad.
Mert azon az éjjel, mikor e csillag megfogant,
A régi életed helyébe most egy új rohant.
Testedből test, szívedből egy szív lett,
Kezdheted tanulni a vidám meséket.
Kis ruhák, kis cipők egy halomban állnak,
Néma éjszakákon a jövevényre várnak.

A nő:
Nevető szellő, kuncogó orkán.
Megtördelt búzaszál a forgószél útján.
Jaj és kiáltás, öröm és szenvedés.
Bősz hadon egy néma felkelés.
Harcolsz tovább, hogyan eddig is tettél,
Mert mától erősebb, anyává lettél.